Krikett

A krikett egyik leglátványosabb jellemzője, hogy a labdát nyújtott karral hajítják el a játékosok. A  játék történetében gyakorlatilag folyamatosan jelen volt, hogy ki kell gyomlálni a dobást, de a szabályalkotók csak 1960-ban írták le, hogy mit is jelent pontosan, hogy nyújtott karral. Akkor úgy határozták meg, hogy nem szabad a kart könyékből kinyújtani, amint az elérte a váll magasságát a dobás indításánál. Akinél a játékvezetők hibás mozdulatsort látnak, érvénytelenítik a dobását. Ez egyértelműnek hangzik, de az azóta eltelt fél évszázad alatt kiderült, hogy ez azért mégsem ilyen egyértelmű a gyakorlatban…

Mi a probléma az egyenes karral? Az, hogy a szabálykönyv úgy rendelkezik, hogy az egyenes, amit a bíró egyenesnek lát. A kilencvenes években a krikett odáig jutott, hogy biomechanikai kutatásoknak vetették alá a dobókat. Az eredmények azt mutatták, hogy kar a gyakorlatban sosem egyenes. Ennek következtében még a kilencvenes években engedélyeztek egy 10 fokos tolerancia szintet a gyors dobóknál, 7,5 fokos szintet a közepesen gyorsan dobóknál és 5 fokos szintet a csavart labdát dobóknál. A további kutatások azonban arra az eredményre jutottak, hogy az ember szabad szemmel nem érzékeli a 15 fokosnál kisebb karnyújtást. Ennek következtében a nemzetközi krikett tanács 2005-ben 15 foknál húzták meg a határt. Tehát, jelen pillanatban a dobás teljesen legálisnak számít, ha a dobó 15 fokban kinyújtja a karját.

Az angol Moeen Ali technikája is gyanús

De miért fontos ez egyáltalán? Az ember optimális esetben már gyerekkorban rájön, hogy a követ messzebb tudja dobni, ha a mozdulatsornak a végén a könyökét kinyújtja. Ezt tökéletesítették a baseball játékosok. A krikett és a baseball azonban teljesen más sportág, hogy kiegyenlítsék a dobók és az ütők közti erőviszonyokat, muszáj volt a szabályozni a dobómozdulatot. Az új-zélandi Waikato Egyetem munkatársai egy 2003-as kutatásban bebizonyították, hogy gyors dobók esetében 20 fokos nyújtómozdulat 30 km/h-ás gyorsulást eredményez a dobás sebességében. 

A nyújtott kar problémája tehát már jó ideje velünk van. Idén azonban a szokásosnál is több dobót tiltottak el a játéktól. Olyan mintha az ICC hajtóvadászatot hirdetett volna a legjobb csavart dobók ellen. Eltiltották a dobástól Saeed Ajmalt, Shane Shillingfordot, Sachitra Senenayakét, Prosper Utseyát, Sohang Gazit és Kane Williamsont. Marlon Samuels nem dobhat egy bizonyos sebesség felett. Sunil Narine-t a BL-döntőt megelőző napon tiltották el. Az idei évben több nemzetközi szinten elismert játékos került szégyenpadra, mint az elmúlt 15 évben együttvéve. Szeptemberben a pakisztáni szövetség 28 gyanús dobót talált, közülük nyolcat el is tiltottak a dobástól. Egy hónappal később a sri lankai szövetség 85 ifista krikettes technikáját találta gyanúsnak. Az indiai szövetség bejelentése szerint folyamato monitoring alatt tartja az IPL-t, 35 gyanús játékost találtak az idei évben. 

Egyelőre ebben a meccsben nincsen nyertes. A játékosoknak megalázó, hiszen a teljestményüket megkérdőjelezik. Az ICC megint olyan, mintha boszorkányokat üldözne valami idióta szitkom lúzer főszereplőjének módszereivel. De mi ebben olyan nehéz egyáltalán? Ott van a 15%-os szabály és aki nem felel meg, azt kizárják. Elméletben könnyűnek, de gyakorlatban már kivitelezhető olyan könnyen. Könnyen abba a hibába eshetünk, mint a videóbíró esetében, hogy túlértékeljük azt a megoldást, amit a technológia nyújtani tud. A gyakorlatban a könyék mozgásának a modellezése rohadt nezéz feladat. Egyrészt a különböző kutatóintézetek más-más technológiát alkalmaznak, és annak rendje és módja szerint más-más eredményre is jutnak. Másrészről, a játékos, akit alávetnek egy vizsgálatnak, az tudja, hogy vizsgálják, ezért megváltoztatja a technikáját. Innentől kezdve nem azt mérik, amit kellene. 

A krikett viszonya a különleges csavart labdákat dobó játékosokkal mindig is meglehetősen feszült volt. A krikett sosem szerette az unorthodox technikákat. Az ausztrál John Gleeson és Jack Iverson az ötvenes-hatvanas években válott ki gyanakvást és ellenérzést az ellenfelekből. Ugyanabban a korszakban a karibi Sonny Ramadhin hosszú ujjú felsőben dobott csavart labdákat, hogy nehezebben lehessen azonosítani a karnyújtást. Ő egyébként be is vallotta később, hogy voltak illegális dobásai. Aztán a kilencvenes években eljött Saqlain Mustaq és Muttiah Muralitaran valamint az ő innovatív (doosra, teesra, carrom) dobásaiknak az ideje. Aztán az innovátorokat imitátorok követték. Ők már kevésbé voltak természetüknél fogva tehetségesek, de az edzők és videóelemzések segítségével próbálták utánozni Muraliék technikáját.

Azzal nincsen baj, ha egy dobás különleges, de szabályos. A dobásoknak fairnek kell lennie az ütőkkel szemben, valamint azokkal szemben, akik betartják a 15 fokos szabályt. És fairnek kell maradni a krikett lelkületéhez. De vajon a krikett fair-e azokkal a játékosokkal szemben, akiket feljelentetnek és biomechanikai tesztekre küldenek? 2011 májusában egy 21 éves angol fiú, egy bizonyos Maurice Holmes ellen eljárás indult. Elküldték a Loughbourough egyetemének biomechanikai laborjába, ahol lefolytatták az ilyenkor szükséges vizsgálatokat. Letesztelték a doosráját, a tessráját és az off-spinjét. Minden dobása belül volt a 15 fokos határon, de mégis megbukott. A kutatók összevették a dobásának a sebességét a meccsen tapasztaltakkal és megállapították, hogy a laborkörülmények között lassabban dobott, mint meccshelyzetben. Holmes fellebbezett és néhány hónap múlva újra megvizsgálták. Ezidőre azonban a Warwickshire már felbontotta a szerződését. A doosrája újra megbukott, megint azért, mert nem dobott elég gyorsan. Holmes állítása szerint a doosrát mindig lassabban dobta, mint a többit, de a bizottság az egyes dobásait a meccs mért átlagsebességhez viszonyította. Holmes, aki sokak szerint nagy jövő előtt állt, visszavonult a krikettől 22 évesen. 

Maurice Holmes 2011-ben

A pakisztáni Saeed Ajmal 2012-ben egymaga szedte szét az akkoriban világelső angol válogatottat. Arról a hatalmas verésről én is írtam. Két és fél évvel később, idén augusztusban a Sri Lanka elleni első teszt után feljelentették. Ajmalt Brisbane-ben vetették alá vizsglatoknak és 40 fokos könyékmozdulatot mértek. Ez egészen extrém. Szeptemberben el is tiltották, de ő addigra már 18887 dobást hajtott végre nemzetközi meccseken és 466 ütőjátékost ejtett ki. A korábban említett Saqlain Mustaq most éppen Ajmallal dolgozik, hogy kijavítsák a technikáját. Mustaq szerint egy-két hónap elég, hogy kijavítsák Ajmal hibáit.

Ajmal az ausztrálok ellen 2012-ben

Hogyan mérik meg, hogy a játékos átlépi-e a 15 fokos határt? Az illetőre 20 mérőeszközt aggatnak és beviszik egy sötét szobába. A játékosnak végig kell dobnia a repertoárját és a marekerek eközben elektromos valamint fényjeleket küldenek a mérőeszközöknek. Első sorban infra- és mozgásérzékelő kamerákkal valamint radarokkal dolgoznak. A probléma ott van, hogy ha az érzékelőket rossz helyre rakják, default rossz eredményt fog adni. A tudósok között azonban nincs egyetértés, hogy mi számít jó helynek. Az ICC által kinevezett hivatalos kutatóközpont idén márciusig a University of Western Australia (UWA) volt. Idén az ICC elismerte a Cardiff Metropolitan University-t és nyitottak egy új tesztközpontot Brisbane-ben, Chennai-ban és Loughbourough-ban is. Az UWA technológiáját elavultnak minősítették és elvileg a többi kutatóközpont már ugyanazzal a módszerrel dolgozik. A probléma azonban még mindig ugyanaz. A teszteket laborkörülmények között végzik. Állítólag az infrakamerák adják a legmegbízhatóbb eredményt, de meccskörülmények között ez nehezen alkalmazható. A laborban pedig nem lehet reprodukálni a meccskörülményeket. 

Ajmal a februrári vébére tervezi a visszatérését. A nemhivatalos teszteken már átment. Sunil Narine menedzsere már megkörnyékezte Saqlain-t, hogy dolgozzanak együtt. Ahogy említettem, Maurice Holmes közben visszavonult. Jelenleg jogot hallgat Birminghamben és nem tervezi a visszatérést.