Krikett

Amióta Andrew Strauss visszavonult az angol szakvezetés folyamatosan keresi a tökéletes társat Alastair Cook mellé. Ez a projekt már két és fél éve tart, és még mindig nem úgy néz ki, hogy sikerült a hiányposztot betölteni. A kérdés pedig egyre inkább égetőbb. Az angol válogatott idei még a legkeményebb másnapnál is nehezebb, tragikusabb és nyomasztóbb volt. A kezdőpáros problémáját áprilisi karibi túrára igencsak meg kell oldani. Nyáron újra Ashes, az angolok már az első nap bukják a hamvak visszaszerzésének esélyét, ha nem tudnak hatékony és eredményes párral kezdeni. A továbbiakban áttekintem, hogy kik jöttek Strauss után, és bemutatok egy-két lehetséges jelöltet. A posztban csak teszt krikettről lesz szó, ODI és Twenty20 krikett teljesen más sport.

kép: PA Photos

Mi az a nyitópáros és miért fontos?

A krikett egy meglehetősen fura sport, egyrészt csapatjáték. Másrészt egyéni sport, ha abból a szemszögből nézem, hogy az ütő és a dobó párbajozik. Harmadrészt különösen fontos, hogy az egyszerre pályán lévő ütőjátékosok együtt mire képesek. A párosok statisztikájának kiemelt szerepe van a szakvezetés szemszögéből. Az ütők egyénileg is jobb teljesítményre képesek, ha a játékstílusukhoz és habitusukhoz illő társ van a pályán.

Kiemelten fontos a teszt krikett esetében a nyitópáros. A nyitópáros játékával indul minden mérkőzés. Az ő játékuk alapozza meg a mérkőzés menetét. Nemcsak a pontgyártás fontos. A nyitójátékosok inkább hidegvérükről megbízhatóságukról híresek. Fontos, hogy tompítsák az ellenfél támadásainak az élét. Kifárasztják a legjobb dobókat, és megkönnyítik a helyzetét a sorban utánuk következő sztárütőknek. Amikor egy krikettmérkőzés elkezdődik még új a labda. Az új labdával sokkal veszélyesebbek a gyors dobók. Ilyenkor még fényes a felülete, van húzása, az ütő előtt irányt változtat, máshogy pattan, más a sebessége, mint az öregedő labdának, ami felpuhul és megkopik. A labda kondíciója és annak változása nagyban függ a pályától, az időjárástól és a gyártótól. Természetesen a dobók a meccs elején még frissebbek és fittebbek, mint a későbbiekben (ötnapos meccsről beszélünk).

Az angolok szemszögéből nézve idén nyáron a világ legjobb gyorsdobó alakulata érkezik hozzájuk. Az Angliában használatos Duke labdák tovább maradnak kemények, mint pl. a Kookaburák. Vagyis tovább tartanak majd az „újlabdás” ausztrál támadások. További nehezítő tényező lesz majd az angol nyár. A felhős, párás idő segíti a gyors dobókat. (Legalábbis egy pontig.) Ebből az is következik, hogy megfontolt védőjátékra is szükség lesz. A dobók és mezőnyjátékosok kifárasztásával a nyitópáros gyakorlatilag megnöveli az ütősorrend középső szakaszának futásszerző potenciálját. Egyrészt, ahogy előbb is említettem, a labda állapota kedvezőbb lesz az ütőjátékosok számára. Másrészt a pálya állapota is inkább alkalmas futásszerzésre a meccs közepén. A nyitópáros effektív ütőjátéka keresztülhúzza az ellenfél kapitányának taktikáját, aki jellemzően az elején próbálja megtörni az ellenfél játékát. Adott esetben demoralizálhatja a dobókat és a mezőnyt.

A boldogság pillanatai: Cook és Strauss

kép: Getty Images

Cook és Strauss, a tökéletes angol páros

A párost talán alulértékelte a világ, de két és fél év elteltével látszik, hogy ők nagyszerűen kiegészítették egymást. Mindketten balkezesek, mindketten óvatosak, mindketten inkább hátsó lábasak, de nagyon ismerték egymás játékát. Nem véletlenül élte az angol krikett a játékuk (és Strauss kapitánysága) alatt a modern kori fénykorát. 2006 és 2012 között voltak az angol válogatott kezdőpárosa. Összesen 4711 futást szereztek együtt, 40,96-os átlagon. A legjobbjuk 229 futás volt, amit a West Indies ellen ütötték 2009 márciusában. Összesen tizenkétszer szereztek száz futás fölött és tizennyolcszor 50 futás fölött. A 4711 futás a harmadik helyre rangsorolja őket a krikett nyitópárosainak örökranglistáján (csak az ausztrál Matthew Hayden és Justin Langer – 5655 futás – valamint a karibi Gordon Greenidge és Desmond Haynes – 6482 futás - előzi meg őket). Miután Andrew Strauss visszavonult Cook vette át a kapitányságot. Sokat bírálják, formája hanyatlóban van. Azóta 26 teszt meccs során négy társat próbáltak ki inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Cook és Compton

Strauss visszavonulása után Nick Compton kapta meg az esélyt a bizonyításra. Kicsit unalmas stílusú, de nagyon megbízható játékos. Indiában kezdett, nem játszott különösképpen rosszul, igaz csak egyszer jutott ötven fölé, de a Cook-Compton páros kétszer is száz fölé jutott együtt. Úgy tűnt, hogy megvan benne a potenciál, további esélyt kapott a bizonyításra. Új-Zélandon kifejezetten jól játszott, két százasa is volt. Dunedinben 231-et ütöttek Cookkal, ami magasabb, mint Cook és Strauss legjobbja. Fun fact: az angol válogatott nyitópárosa azóta sem jutott 100 fölé. Néhány hónappal később a Black Caps (Új-Zéland) túrázott Angliában, Compton egyre kevésbé érezte a bizalmat, a szövetség nyílt titkot csinált abból, hogy Joe Rootot szívesebben látnák Cook társaként. Compton idegesen játszott és betlizett. Ashes-re pedig csapaton kívül találta magát. Az angol bajnokságban eleinte nem volt rossz, de láthatóan megviselték a történtek. Idén novemberben felfüggesztette a karrierjét és pihenőre ment. Egy hónappal később korábbi csapata, a Middlesex, igazolta le. Még mindig csak 31 éves, de ő már nem jön számításba az angol szakvezetők szemében. Számomra továbbra is rejtély, hogy miért dobták Comptont. Azt pletykálják, hogy az angol menedzsmentben többen nem szeretik.

Cook és Compton Kalkuttában

Kép: BCCI

Összegzés

Cook és Compton: 9 teszt
Cook: 969 futás, 60,56-os átlagon, 5x100
Compton: 479 futás, 31,93-as átlagon, 2x100, 1x50
Együtt: 927 futás, 57,93-as átlagon

(Beszúrtam egy-egy diagramot a bekezdések elejére, ami az együttes teljesítményét mutatja. A zöld háromszög jelzi, hogy hány futást értek el párban játékrészenként. Ez jellemzően alacsonyabb, mint ha összeadnám az elért futásokat.)

Cook és Root

Az angol szakvezetés egyik gyönyörű, ám bukásra ítélt ötlete volt, hogy Joe Rootot betették kezdőnek Cook mellé. Habár az átlaga egész jónak mondható, azt annak köszönheti, hogy 180-at ütött a formán kívüli ausztráloknak a Lord’s-on. Rootról elég hamar kiderült, hogy az új labda ellen nem elég megbízható a játéka. Azóta levitték ötösbe, ott meglehetősen jól érzi magát és elég termékeny. Nincs értelme őt középről elmozdítani.

Cook gratulál Rootnak egy ötveneshez

kép: PA Photos

Összegzés:

Cook és Root: 5 teszt
Cook: 277 futás, 27,70-es átlagon, 3x50
Root: 339 futás, 37,66-os átlagon, 1x100, 1x50
Együtt: 266 futás, 26,60-as átlagon

Cook és Carberry

Az Ashes visszavágójának 2013 végén a 34 éves Michael Carberry-vel vágott neki az angol válogatott. Nem volt könnyű helyzetben, neki jutott a kellemetlen feladat, hogy megállítsa csúcsformában játszó Mitchell Johnson által vezetett ausztrál támadásokat. Bátor, már-már vakmerő volt, de nem sikerült neki, az angolokat 5-0-ra lemosták az ausztrálok. Carberry mentségére szóljon, habár a fő statisztikái kifejezetten gyengék, ő fogadta a legtöbb labdát, és csak Kevin Pietersen szerzett nála több futást. Ez természetesen a többiekről is sokat elmond. Összességében azért elmondható Carberry-ről, hogy képes elpocsékolni a jó kezdést és amatőr hibákat vétett, egyáltalán nem tudott támaszt nyújtani a többieknek. Ezt nyitóként nem engedheti meg magának. Carberry-t kitették az Ashes után, és az angol bajnokságban sem játszott csúcsformában. Mindössze 37.88-as az átlaga a másodosztályban. A balkezes, kifejezetten atletikus felépítésű Carberry-nek talán lehetne még esélye a visszatérésre, ha fiatalabb lenne, 34 évesen viszont ő sem lesz már a teszt csapat oszlopa.

Cook és Carberry egy felkészülési meccs után

kép: Getty Images

Cook és Carberry: 5 teszt
Cook: 246 futás, 24,46-os átlagon, 3x50
Carberry: 281 futás, 28,10-es átlagon, 1x50
Együtt: 250 futás, 25-ös átlagon

Cook és Robson

2014-ben Sam Robson kapta meg az esélyt. Egy Sri Lanka elleni 127-tel zseniálisan kezdett, de utána visszaesett. Az ellenfelek kitapasztalták, hogy a jobb oldali kapufán kívüli terület a gyengéje. Robson a csapat leggyengébb láncszeme volt India ellen, pedig az indiai dobók azért nem képviseltek félelmetes játékerőt. Robson és Cook együtt gyakorlatilag olyan erősek voltak, mint az angolok utolsó ütőpárja, akik már a dobóspecialisták. Mindenesetre Robson még mindig csak 25 éves, és nem egy rossz játékos, számára még lehet visszaút az angol válogatottba. A szakvezetés sem mondott leróla, nevezték az angol második csapat dél-afrikai túrájára. Ha jól teljesít 2015 januárjában, akkor könnyen lehet, hogy áprilisban ő lesz Cook társa Antiguán. Ellene szól, hogy az ausztrál és a dél-afrikai dobók kedvenc támadási terülte pont Robson gyengéje.

Robson és Cook

kép: PA Photos

Cook és Robson: 7 teszt
Cook: 376 futás, 37,6-os átlagon, 3x50
Robson: 336 futás, 30,54-es átlagon, 1x100, 1x50
Együtt: 355 futás, 32,27-es átlagon

További jelöltek

Optimális esetben az angol szakvezetők nem jönnek elő olyan hajmeresztő ötletekkel, mint Gary Ballance előretolása, amivel tökéletesen megbontanák a stabilizálódó középső szakaszt. Lássuk kik jöhetnek kivülről. Adam Lyth és Alex Lees szintén utazik a dél-afrikai túrára a tartalékokkal. Mindketten a 2014-es bajnok Yorkshire csapatát erősítik. Lyth az év játékosa lett angol bajnokságban. 1489 futásával a bajnokság legeredményesebb játékosa lett. Átlaga 67,68, ami szintén imponáló. Alex Lees az év fiatal játékosának járó címet nyerte el. A bajnokság 12. legeredményesebb ütője volt 971 futással. Ők ketten akár hosszútávú megoldást is jelenthetnek az angol válogatottnak, a Yorkshire-ban is együtt kezdenek.  Lyth balkezes, modern stílusú játékos, aki nem ijed meg, ha le kell támadni az új labdát. Lyth pont jó korban van a debütálásra, 27 éves, 7 első osztályú szezonnal a háta mögött. Lees szintén balos, de még csak 21 éves. Négy county szezonnal a háta mögött neki talán még korai lenne a teszt krikett. De a potenciál mindenképpen benne van.

Varun Chopra sokáig kandidált a pozícióra, de a 2014-es szezonja botrányosan rosszra sikerült az egykor U19-es angol kapitánynak. Tehetségét bizonyítja, hogy 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban is 1000 futás felett termelt. Formahanyatlását bizonyítja, hogy 2014-ben csak 785-öt 34-es átlagon. Ez kevés a válogatottsághoz. Azt viszont még korai lenne kijelenteni, hogy örökre elveszett. Ales Hales 2014 nyarán 50 körüli átlagot hozott az angol bajnokságban. Viszont ott van az előző szezonja, amikor az átlaga 14 körül volt, ami kritikán aluli egy ütőjátékostól. Hales problémája, hogy rosszul kezeli a magasan érkező labdákat, ami gondokat okozhat az ausztrálok ellen. Tehetsége megvan, angol szemszögből meglehetősen unortodox játékos, de működhet vele a csapat.

Az angol válogatottnak öt teszt meccs áll rendelkezésre az Ashes-ig. Kemény menet lesz…

Lyth és Lees a Yorkshire színeiben egy közösen elért százas után

kép: Getty Images