Szamoa, Tonga és a Fidzsi-szigetek elsősorban a rögbiben számít tényezőnek, pedig a krikett lassan másfél évszázada jelen van az óceániai szigeteken. A birodalom nagyobbik fele - India, Ausztrália, Dél-Afrika, Karib-szigetek - örömmel elfogadta a játékot és a Marylebone Cricket Club irányítását. A dél-óceániai térségben a krikett teljesen más fejlődési pályát járt be.

Szamoán 1884 körül jelent meg a krikett. A pontos évszámot William B Churchwood, a sziget kormányzójának beszámolójából tudhatjuk. Mr Churchwood megpróbálta rávenni a helyieket, hogy aktívabban vegyenek részt Szamoa krikettéletében. Ez azonban nem ment könnyen. Az első két év unalmasan telt, senkit sem érdekelt a játék. Aztán hirtelen minden megváltozott. Egy csoport szamoai kapcsolatba került egy csapat tongaival. Tonga gyakorlatilag krikettőrült volt a 19. század végén. Olyannyira, hogy törvényben kellett szabályozni a maximális krikettel tölthető időt. Akkoriban minden tongai maximum egy héten egy napot szánhatott krikettre. A tongaiak bosszantani kezdték a szamoaiakat, hogy miért állnak negatívan egy ilyen nagyszerű szórakozáshoz.

Churchwood szerint a szamoaiak nem bírták sokáig, és beadták a derekukat. Gyakorolni kezdtek az ott állomásozó brit katonákkal. A probléma viszont ott kezdődött, hogy a helyiek nem tudtak azonosulni a krikett angol felfogásával és folyamatosan megújították a játékot. Közben hasonló evolúció ment végbe a tongai kriketten is. Szépen lassan annyi maradt a tradicionális krikettből, hogy egy ember dob és a vele szemben álló megpróbálja elütni a labdát.


Az Illustreted London News beszámolója egy fidzsi-szigeteki kirikiti meccsről 1922-ben

A játékosok száma a szokásos tizenegyről 30-40-re emelkedett, de nem volt ritka a 200-300 sem. Tulajdonképpen a fejlődés kimenetele az lett, hogy az egyik falu játszott egy másik falu ellen, teljes létszámban. A falvak közti rivalizálás legfontosabb színtere a krikett lett. A meccseket harci tánccal kibővített rituálék kísérték. Egy-egy meccs akár egy hétig is eltartott és hatalmas evés-ivásba torkollott. A kapuk kisebbek lettek, a dobás inkább hasonlított dárdavetésre, mint krikettre. A labda kisebb és puhább lett, mint a standard krikettlabda. Az ütő három oldalú lett és itomból ütöttek a kiforrott kriketttechnikák helyett. A játék szamoai nevének használata általánossá vált. Így lett a krikettből kirikiti. Az egész változás mindössze néhány hónap alatt zajlott le és söpört végig Szamoán.

Kirikiti manapság


Majd jöttek a németek 1900-ban és átvették Szamoa felett az irányítást. Első intézkedéseik egyike a kirikiti betiltására irányult, mert úgy vélték ez rossz hatással van a környék kókusztermelésére. Persze a tiltás nem érte el a célját, minden ment tovább a régiben. Lewis Freedman, amerikai író, 1908-ban számolt be egy meglehetősen szürreális kirikiti meccsről. Hatvankilenc játékos volt mindkét oldalon. A hazai csapat kapitánya a falu hercegnője volt, aki a mérkőzés alakulását a pálya közepén felálított kunyhóból követte figyelemmel. Ezt körülvették a mezőnyjátékosok, akik minden tetőről visszapattanó labdát el akartak kapni. A mérkőzés egyik fordulópontján az egyik csinos udvarhölgyét átküldte az ellenfélhez, hogy a vendégcsapat törzsfőnökének a fiát megzavarja a játékban. Az udvarhölgy sikerrel járt, mert a törzsfőnök fia elejtett egy elkapást. Ennek az eredménye az lett, hogy a csapattársai bezavarták a bokrok közé, és megígértették vele, hogy nem fut nők után, amíg nem ér véget a meccs. Aztán bejött ütni és meg sem állt 82 futásig. Volt olyan ütése, ami 15 futást ért, mert eltalált egy méhkast, ami némileg megnehezítette a védekezést. A hazai csapat végül 1386 futást szerzett az ötödik nap végére. A kilencedik napon a vendéknek még 400 futás kellett volna és 12 emberük üthetett. Végül négy futással alulmaradtak.

Érdekesség, hogy nagyon hasonló krikettszerű játék alakult ki a Trobriand-szigeteken. A Trobiand-szigetek Pápua Új-Guinea keleti partjainál található, és 1903-ban egy metodista misszió tagja mutatták meg a krikettet a helyieknek. A tánc a trobiandi krikett központi elmévé vált. Minden csapatnak két tánca van: egy harci (amikor felmennek a pályára vagy lejönnek a pályáról) és egy ünneplő (amikor wicketet szereznek). Mindkét csapat harci festésben lép pályára. A tradíciók szerint mindig a hazai csapat nyer, de csak nagyon kevéssel. A vendékcsapat tagjai egymás között mondhatják, hogy jobban játszottak, ügyesebben táncoltak, vagy hány ütő előnyt adtak a hazai csapatnak, hogy ők nyerjenek, de ezt sosem tehetik nyilvánosan. Minden mérkőzés vége, hogy rituálisan ételt cserélnek. A triobrandi krikettről készült egy dokumentumfilm a hetvenes években. A kulturális antropológia iránt érdeklődők kedvéért beágyazom.

A klasszikus krikett ugyanúgy megmaradt az óceániai szigeteken. Fidzsi például már 1895-ben Új-Zéladon túrázott és 1966 óta ICC tagsággal rendelkezik. Jelenleg a világ hatodik-hetedik vonalához tartoznak. Vanuatu, Szamoa és Tonga szintén ICC tagország, de gyengébb erőt képvisel Fidzsinél. Cook-szigetek nagyjából Fidzsivel van egy szinten. Hogy elhelyezzem az erőviszonyokat, Hollandián kívül valószínűleg elvernék az összes európai krikettcsapatot.