Az első játéknapon mindkét házigazda győzelemmel mutatkozott be. A nyitómeccsen Új-Zéland verte simán Sri Lankát, a nap főmérkőzésén az ausztrál válogatott gyakorlatilag lemészárolta Angliát. Mindkét találkozó erődemonstráció volt. Most már az is láthatja a házigazdák erejét, aki eddig csak fél szemmel követte az eseményeket. Egész Új-Zéland alig várta a vébé nyitónapját, hiszen még sosem volt ilyen erős csapatuk. Ausztráliában pedig mindenki az ötödik vébécímre készül. Egyik esélyes csapat sem roppant meg a teher alatt. A vesztes oldalt is érdemes szemügyre venni. Mindkét mérkőzés egészen kiválóan demonstrálta a gyengeségeket. Az első játéknap meghozta az első százast (Aaron Finch) és az első mesterhármast (Steve Finn). Mindkét meccsen sok futás született, ami nem meglepő az emúlt évek tendenciájának fényében. Hajtás után egy-egy hosszabb elemzés következik a meccsekről.

Könnyed kiwi győzelem Sri Lanka ellen

Új-Zéland egy 331 futással zárta az első játékrészt és mindössze csak 6 kiesőjük volt. Az első wicketnél már 111-nél jártak, ez már az elején előrevetítette, hogy Sri Lankának pokolian nehéz dolga lesz. Lasith Malinga, a sri lankaiak sztárdobója, messze van régi önmagától. Elég rendesen megbüntették az új-zélandi ütők, különösen McCullum érezte, hogy hova jönnek a dobásai. A játékrészt Guptill és McCullum alapozta meg. A kapitány, McCullum, 65 futást szerzett 49 dobásból, ami ugyan még nem az, amire felkapjuk a fejünket, de magabiztos teljesítmény. A játékrész vége a lehető legjobban sikerült Új-Zélandnak. Corey Anderson, a hatodik számú ütőjátékosuk, 75 futással büntette Sri Lankát. ODI meccsen nagyon fontos, hogy a dobócsapat mennyire tudja megfogni az ütők hajráját. Ez most egyáltalán nem sikerült. 102 futás jött az utolsó 10 játszmából, ami már a súrolja a bullying határát. A sri lankai dobók egyáltalán nem érezték a christchurchi körülményeket és nagyon sokba kerültek a játszmáik. Ezt súlyosbította, hogy a mezőnyjátékuk csapnivaló volt. Említettem a csapatok bemutatásánál, hogy Sri Lanka sikere azon múlik, hogy mennyire tudják kihasználni az erőforrásaikat. Érdekes, hogy Jeevan Mendis csak két overt kapott. Ebben a két overben csak 5 futást hoztak ellene és 2 wicketet is szerzett. Nem értem, hogy miért nem dobatták többet.

A sri lankai ütősorrend elejének nagyot kell játszania, ha egy 300+-os játékrész után meccsben akarnak maradni. Ez most egyáltalán nem sikerült, ami leginkább az új-zélandi dobók érdeme volt. Dilshan és Thirimanne egész vállalhatóan kezdte a játékrészt, de Daniel Vettori megtörte a párosukat, ami zavart okozott a fejekben. Sangakkara, az egyik klasszis csak 39-ig jutott, Jayawardene, a másik klasszis, az első dobásból kiesett. Utóbbi esetben Vettori volt a tettes, akinek a statisztikái egészen fantasztikusak 2 skalp mellé csak 34 futást engedélyezett 10 játszmából (vagyis minden második dobásából született futás). A gyors hadtest megadta a kegyeldöfést a sri lankai válogatottnak. Southee-ék sebészi pontossággal helyezték a gyors labdákat, aminek eredményeként Sri Lanka már 47 over alatt elveszítette az összes ütőjét.

Új-Zéland 331 futás 6 kieső mellett, Sri Lanka 233 futás összes kiesővel, Új-Zéland nyert 98 futással

Jeevan Mendis egy elejtett elkapás utáni pillanatban

Valentin-napi mészárlás

Az MCG-n 84336 néző várta az ausztrál válogatott bemutatkozását Anglia ellen. A statisztikák nem sok jót ígértek az angoloknak. A legutóbbi 15 meccsükből 13-at elveszítettek Ausztráliában. Az MCG-n az utóbbi 11 meccsből 9-et elbuktak. A meccs kicsit döcögősen indult az ausztráloknak, az első 10 játszmában mindössze 70 futást szereztek miközben három embert elveszítettek. Ennek ellenére onnantól beindult az úthenger, ami maga alá gyűrte az angol válogatottat. A meccs embere Aaron Finch volt, aki első vébé meccsén 135 futással mutatkozott be. A sors iróniája, Finch kiesése egy hajszálon múlt az első overben. Ha Chris Woakes nem ügyetlenkedi el az elkapást, akkor Finch 0 ponttal zár. A meccs természtesen nem ezen ment el. De azt muszáj kiemelnem, hogy a mezőnyben sokat hibázott az angol válogatott. Lassan reagáltak, és több rossz visszadobás megkönnyítette az ausztráloknak a pontszerzést. Finch és Bailey párosa a 39. játszmáig tartotta magát, azután a többiek nagyon meghúzták a játékrész végét. 105 futás jött az utolsó 10 játszmából, az angol dobók egyáltalán nem tudták megfékezni a pontgyártást. Ez az angol csapat egyik gyenge pontja, a játékrészek befejézésnél nem elég hatékonyak és gazdaságosak a dobóik. Egy ausztrál válogatott ilyet kíméletlenül kihasznál. Az összesen elért 342 futás nagyon sok ahhoz, hogy azt valamelyik csapat ledolgozza az ausztrál dobók ellen. Érdemes megemlíteni Steve Finnt, aki elérte a vébé első mesterhármasát. A játékrész utolsó játszmájában egymás után ejtette ki Haddint, Maxwellt és Johnsont. Összességében 5 skalppal zárt.

Finch ünnepli a százast

Két dolgot nem értek az angol válogatottal kapcsolatban. 1) Miért kellett Geoff Boycottnak, az angol krikett egyik köztiszteletben álló szakértőjének, a meccs előtti napon nyilvánosan bírálnia Eoin Morgant? 2) Miért kellett az utolsó pillanatban változtatni a csapat összeállításán? Ravi Bopara helyére Gary Ballance került, aki ujjsérülés miatt kihagyta az ausztráliai felkészülési tornát. Ballance érkezésével James Taylor a hatos ütőpozícióban találta magát. Mintha beijedtek volna és minden áron meg akarták volna erősíteni az ütősorrend végét. Kár, hogy fél éven keresztül nem erre készült a csapat. Ráadásul Bopara kihagyásával a dobás variációi is leszűkültek. Az utolsó pillanatban a dobókat is megkeverte Peter Moores, angol szövetségi kapitány. Kezdőnek Stuart Broadot jelölte ki Chris Woakes helyett. Az erőforrások felhasználása pedig nem volt éppen optimális, mert a tapasztalt dobóknak alig maradt játszmája a játékrész végére. Nem a “pintérezés” (ez kb olyan, mint a last minute taktikaváltás Észak-Írország ellen) miatt kaptak ki, de nem tett jót, az biztos.

Az ausztrál mezőnyjáték zseniális volt. Nem engedtek felesleges futásokat, és látványos elkapásaik voltak. Az ausztrál dobók hozták a tőlük elvárt klasszist. Mitch Marsh öt skalpot szerzett, és csak 33 futást engedélyezett. Morgannak nem megy az elmúlt pár hétben. Most is 0-val esett ki, csak 6 dobást fogadott. A 21. játszma magasságában, amikor Jos Buttler kiesett, az angolok már csak arra koncentráltak, hogy a gólarányuk minél kevésbé legyen rossz. James Taylor még ütött egy kiesés nélküli 98-at, a játékvezetők akadályozták meg abban, hogy meglegyen a százasa. (Volt egy kis kavarodás a visszajátszásokkal.) Ez arra is rávilágít, hogy nem feltétlenül volt jó ötlet őt hatosba lesorolni. Valószínűleg hatékonyabb lett volna, ha több játszmát kap. Közben a többi ausztrál dobó is hozta a tőlük elvárt színvonalat. Mitchell Johnson és Mitchell Starc is két-két skalpot szerzett, és nem voltak költségesek a dobásaik. Ausztrália végül úgy nyert 111 futással, hogy majdnem 10 overt benne hagyott a meccsben.

Ausztrália 342 futás 9 kiesővel, Anglia 231 futás összes kiesővel, Ausztrália nyert 111 futással

Mitchell Marshnak gratulálnak a társak az 5. skalphoz

képek: Getty Images